Az elmúlt 15-20 év során a képregényfilmek szép lassan begyűrűztek a filmipar világába. Bár természetesen korábban is készültek szuperhősökről szóló alkotások – gondolok itt például a ’90-es évek Batman-adaptációira – az igazi áttörés a közelmúltban következett be. A Wonder Woman 1984 a 2017-es film folytatása, mely Diana további kalandjairól ad számot. Ahogy sok másik, úgy ez is megszenvedte a pandémia okozta lezárásokat, így némi halogatás után az HBO GO-n kötött ki. A streaming-szolgáltatón április 1-jétől továbbra is elérhető.

Részlet a film plakátjából

Önmagában az 5,4/10-es IMDb értékelés is elég beszédes a film minőségét illetően. Bár én nagyon kedveltem az első részt és emiatt vártam a folytatást, a Wonder Woman 1984 különösebben nem fogott meg és nem hiszem, hogy azért mert nagy elvárásaim voltak. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de nálam megmarad az „elmegy-jópofa” szinten. Az 2017-es elődjéhez képest egyértelműen sokkal gyengébb. A Wonder Woman kiválóan el lett találva. Érdekes a történet, jók a szereplők és mint a legelső önálló női szuperhős mozi is, méltó példát mutat Hollywood-nak a helyes irányról. Ilyen kezdet után elvileg nem lenne nehéz LEGALÁBB ugyanilyen színvonalú filmet létrehozni, vagyis én ezt hittem. Nyilván a második résznek vannak pozitívumai, de összességében ez sem elég ahhoz, hogy egy erős, „muszáj-megnézni” darabról legyen szó. Lássuk a szuper dolgokat! A jelmezek nagyon menők, hitelesen adják vissza az amerikai ’80-as évek hangulatát. Diana Prince elhelyezkedése, ez a régészes-kutatós munka, a magány és levertség érzése mind jó pontok, ettől válik az egész hitelessé. A vizuális effektekben sincs hiány, bár ezek vagy igazán jól mutatnak vagy elég bénák. Kiváló húzás, hogy a képregényekből próbáltak meríteni a készítők, de azért ez is csak kevésbé sikerült. A helyzet az, hogy a film egészére igazak ezek a gondolatok: az ötlet szuper, de valami elcsúszott.

Jelenet a filmből

Ez különösen azért is kellemetlen, mert az előzetesek alapján ez egy sokkal emlékezetesebb műnek ígérkezett. Az ízelítőkben azonban a legtöbb jó jelenetet ellőtték, a beharangozott főgonosz nagy bemutatkozása elmaradt. Ennek legfőbb oka az, hogy a Wonder Woman 1984 két negatív karaktert is szerepeltet, ez pedig ilyen „két dudás egy csárdában” szituáció. A gonosznak szánt szereplők elnyomják egymást, sajnos a történetünkben – szerintem - a kevésbé érdekes alak érvényesül. Bár az ő motivációja is egyértelmű, nekem így is óriási csalódást okozott, hogy nem a várva várt Cheetah válik a nagy ellenséggé, csupán néhány percnyi akciót látunk tőle. A hős szerelmes Steve visszatérése nem volt váratlan – hiszen az előzetesek ezt is ellőtték - azonban jobb lett volna, ha ez meglepetés marad. Az utolsó elem, ami hátránya a mai filmünknek, a főszereplővel, Dianaval kapcsolatos. A régóta futó sorozatok/filmsorozatok mikor a vége felé közelednek, hajlamosak gyengévé tenni a hősüket. Az adott karakter kedvelőinek ez általában nagy érvágás, hiszen szeretett bálványuk esendővé válik. Ilyen momentum például James Bond sérülése a Skyfall című filmben. A Wonder Woman 1984-ben hasonló történik a Csodanővel, ez azonban elég korai. Értem, hogy miért válik gyengévé, nagyon szép, hogy a szerelem fontos számára. Ennek ellenére nem tartom okos döntésnek és őszintén szólva annyira megindítónak sem ezt a belső vívódást. Az egyetlen nagyon kiváló gondolat ilyen téren, hogy az amazonnak valójában saját magával kell megküzdenie, legnagyobb ellenfele önmaga. A hiba természetesen nem Gal Gadot alakításában van, ő jól játszik egy középszerű alkotásban. 

Diana Prince második története nem sikerült olyan jóra, mint a korábbi. Kicsit túlzsúfolt, kicsit vontatott, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A képregényfilmek rajongóinak egyszeri megtekintésre mindenképpen ajánlom. Persze az is könnyen előfordulhat, hogy belopja magát ez a film a szívedbe, ettől sem kell megijedni. A Wonder Woman 1984 nem szemét, csak lehetett volna ennél sokkal-sokkal jobb is.

Jöjjön egy végső összegzés!

Nézd meg, ha:

• nincsenek nagy elvárásaid a képregényfilmekkel kapcsolatban
• szereted a látványos akciójelenteket
• odavagy a ’80-as évek hangulatáért
• olyan nagy rajongó vagy, hogy egy ilyen filmet se akarsz kihagyni

Felejtsd el inkább, ha:

• egyébként sem vagy oda ezért a műfajért
• nagyon szeretted az elsőt és nagy durranásra számítasz
• kíváncsi vagy Cheetah-ra

Köszönöm, hogy ma is velem voltál, várlak vissza! Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot további tartalmakért!

A magyar ’Budapest Noir’ címet viselő alkotás 2017-ben debütált, Gárdos Éva rendezésében. A film Kondor Vilmos azonos című regényéből építkezik, kiváló képet ad a korszakról. A borongós hangulatú, sötét színekben úszó történet, remek időtöltés a krimik, drámák és korrajzok kedvelőinek.

Gordon Zsigmond, újságíró (Kolovratnik Krisztián)

Ahogy a bevezetőben említettem, forgatókönyv Kondor Vilmos első regényén alapszik. Magának a könyvnek a története zseniális, jól felépített és részletekben gazdag, tökéletes alapanyag. Az író jól bánik a karakterekkel, sőt még a korból is megjelenít akkoriban élő személyeket (elhangzik például Gerő Ernő neve), így még hitelesebbé teszi művét. Teljesen érthető, hogy egy ilyen könyvből akár filmes adaptációt is érdemes kidolgozni, de ehhez kicsit több akciófilmes fűszerezésre van szükség. Ilyen szempontból a film elég monoton, nem köti le a kemény akcióra és véres bűntényekre kiéhezett nézőket, ezzel szemben viszont bővelkedik erotikus jelenetekben. A meztelenség ábrázolása – az én értékrendem szerint – még pont elfogadható mennyiségben van jelen, a sztoriba is belepasszol és nem nélkülözi teljesen az intimitást. Ez tőlem ritka bók, mivel személy szerint ódzkodok a filmekben, sorozatokban felbukkanó erotikától. Egész egyszerűen azért, mert bár ezek a jelenetek manapság nagyon gyakoriak, az esetek többségében nem növelik az adott mű értékét, semmit nem adnak hozzá, családdal nézve meg még kínos helyzeteket is előidézhetnek, hiszen általában váratlanok. A Budapest Noir azonban nem ilyen film, indokolhatóak ezek a részek és nem is vitték túlzásba őket.

A film plakátja

Megjegyezném, hogy legjobb tudomásom szerint Kondor Vilmos nem volt elégedett az adaptációval, erre több okot is említett, így a film megjelenése után úgy vélte, nem követi majd több rész, hiába lenne rá lehetőség. Ebben (egyelőre) igaza lett. Kár érte, mert ez a regény sikítozik egy szuper filmes megvalósításért és néhány apró módosítással, például Kondor úrral egyeztetve színvonalasabb lett volna az összhatás. Dehát ki vagyok én, hogy kritizáljak bárkit.

A 95 perces játékidő minden mozzanata csinosan van becsomagolva. A díszlet korhű, szépen kidolgozott, egy pillanatig se kételkedtem abban, hogy az 1936-os Budapest utcáin járunk. A képi világban a sötét színek dominálnak, több éjszakai jelenet is van. Ez az általános szürkeség illik a film drámaiságához, a rideg és bűnös városhoz. Hatalmas erősség az, hogy a másfél óra alatt nemcsak egy kalapos újságíró szaladgál fel-le Budapesten, hanem a cselekmény történéseibe beszivárog például a politika. Szó esik Hitlerről, az akkor még kezdeti fázisban lévő borzalmas intézkedéseiről Németországban. A rendőrkapitányságon ott lóg a falon Horthy Miklós portréja. A háború lehetősége már akkor ott lappang a közgondolkodásban, a feszültség meghatározza a hangulatot. Ha felszállsz a vonatra nyugat felé, nem tudod megmondani, hogy visszatérsz-e az országba. Kikristályosodnak a társadalmi különbségek, hiszen találkozunk dorbézoló politikusokkal és olyan iszonyúan szegény emberekkel, akik egy kis fizetségért cserébe bármilyen munkát elvállalnak.

Jelenet a filmből

Térjünk rá a szereplőinkre és az őket megformáló színészekre! A történetünk vezető személyisége Gordon Zsigmond egy makacs, vicceskedő, de belül búskomor alak. Az újságíró tapasztalat a bűnügyi nyomozásokban, nagyon jó szimata van, és bár ez teszi őt igazán szuper nyomozóvá, a munkájának minden szinten megszállottja. Különleges szenvedélyében egyetlen személy tudja kissé megingatni, a fotós Eckhardt Krisztina. A nővel gyengéd érzéseket táplálnak egymás iránt, a kérdés csak az, hogy a köztük feszülő vonzalom elég erős-e ahhoz, hogy összetartsa őket. Krisztina igazán bátor és független egyéniség, aki munkájával segíti Gordont a bizonyítékok összegyűjtésében. A két főszereplőnket Tenki Réka és Kolovratnik Krisztián személyesítik meg. Számomra Kolovratnik neve és munkássága eddig ismeretlen volt, a Budapest Noir-on kívül csak ’A mi kis falunk’ sorozat utóbbi epizódjaiból ismertem. Az újságíró karakterét jól hozza, a játéka mindenképpen kielégítő. Tenki Réka színésznőt a Seveled című vígjátékból is ismerős lehet, de korábban számos népszerű filmben is játszott, Krisztinát is fantasztikusan formálja meg. A Budapest Noir című film is teljesen magyar színészgárdával rendelkezik, köztük olyan nagy nevekkel, mint Kulka János vagy Mucsi Zoltán. A két színész csupán mellékszereplőként jelenik meg, de ezekkel is a tőlük megszokott profizmussal bánnak. Nincsen kis szerep, csak kis színész. Név szerint emelném még ki Kováts Adélt, Anger Zsoltot és Dobó Katát, akikre ez ugyanúgy igaz. Érdekes, mert az utóbbi hölgynek nem vagyok nagy rajongója, mégis elégedett voltam vele.

A Budapest Noir egy jó kis krimi csipetnyi drámával fűszerezve. Leginkább a skandináv bűnügyi filmekhez, sorozatokhoz tudnám hasonlítani - mint a Valan, a Bordertown - vagy a brit Wallander és Oxfordi Gyilkosságok sorozatokhoz. Nem a brutalitása miatt, hanem a borongós, depresszív hangulat, a sötét vizuális megjelenés és a vontatottabb, kevésbé akciódús jelenetek ezeket juttatják eszembe.

Következzen a végső összegzés!

Nézd meg, ha:

• jólesne egy lassú, de izgalmas krimi
• kedveled a magyar filmeket és színészeket
• kedveled a ’30-as évek hangulatát
• valami különleges magyar alkotásra vágysz
• bejön a skandináv/brit krimik nyomasztó világa

Inkább ne szánj rá időt, ha:

• valódi akcióra szomjazol
• a nyomasztó filmektől rosszkedvűvé válsz
• családi filmet keresel 14 év alattiakkal (a valódi korhatár 16 év)
• a happy end nélküli film, neked nem igazi film

Köszönöm, hogy velem tartottál, várlak legközelebb is!

Érezted már azt, hogy bármennyire is szereted a családodat, azért kissé bénák vagytok együtt? Irigykedve nézed, ahogy más családok tökéletes idillben kirándulnak vagy grilleznek a kertben? Néha azt kívánod, bár ti is ilyenek lennétek? Nem hiszem, hogy most új dolgot árulok el, de hidd el, tökéletes család nem létezik. Maga a tökéletes szó is relatív, mindenki számára mást jelent. Ha eleged volt már a tipikus szuper-édes-aranyos-szép családok ábrázolásából, ez a film neked való!

Bár nagyon szeretem az ehhez hasonló meséket, alapesetben nem várok tőlük túl sokat, ha Netflix-re készült akkor pedig végképp nem. Mivel ezek elsősorban gyermekeknek szólnak, általában a szeretet érzésének témakörét járja körbe a cselekmény más-más megközelítésből. Garantáltan megható és boldog véget érnek az ilyen alkotások. Személy szerint az ilyen filmeket is szívesen nézem, de ’A Mitchellék a gépek ellen’ meglepett és valóban megérintett. Először is az animáció, a képi világ nagyon megragadja a figyelmet: színes-szagos, csillog, tényleg nagyon menő. A filmbeli szereplőknek van jelleme és biztosan minden néző talál egy olyan karaktert, akivel azonosulni tud. A történet felépítése, a közbe ékelt „kis videók” szintén zseniálisak. A 113 percnyi játékidő alatt egyszer se néztem az órára, nem akartam kicsit belepörgetni, ez a film tényleg majdnem két óra hosszú tömény élvezet. Nemcsak izgalmas, hanem őszinte könnyeket csalhat az ember szemébe, míg egyszerre azon kapod magad, hogy Mitchellékkel sírsz és nevetsz, mintha te is ott ülnél velük, mintha a család egyik tagja lennél. Olyannyira ritkák az ilyen animációs filmek, hogy ha rajtam múlna ez biztosan Oscar-díjra jelölt alkotássá válna. Sajnos erre azonban nem látok sok esélyt, a komolyabb filmes díjakat streaming-szolgáltatóra készített művek nem nagyon nyerik el, nem kerülnek képbe (legalábbis eddig így volt).

Jelenet a filmből

Lássuk a szereplőket! Ahogy azt már említettem a Mitchell családnak négy tagja van, illetve ötödikként idetartozik Monchi, a hőn szeretett eb is. Katie utolsó napjait tölti a családjával, mielőtt elutazna, hogy tanulmányait otthonától távol lévő filmes iskolában folytassa. Régóta foglalkozik kisfilmek forgatásával, ötletei szokatlannak tűnhetnek, de nagy képzelőerejére világítanak rá. A lány úgy érzi, hogy szülei nem igazán értik meg őt, ez különösen Rick-re az édesapjára igaz. Szenvedélyében azonban támogatja az öccse, Aaron, aki szintén egy kis csodabogár. A fiú nagy rajongója a dinoszauruszoknak és nehezen éli meg, hogy a nővére hamarosan elhagyja őt. Jöjjenek a szülők! Linda igazi szeretetteljes családanya, aki egyfajta villámhárító Rick és Katie között. Minden vágya, hogy egyszer az ő családjában is összhang legyen, békés és idilli képeikkel legyen tele a házuk. Rick imádja a természetet, hobbija a barkácsolás és azon van, hogy „túlélési trükkjeit” megtanítsa családjának. Mindent összevetve Mitchellék négy teljesen különböző személyiség, ahogy ez gyakran a valóságban is előfordul.Van persze legalább még egy fontos karakter a történetünkben, a mese főgonosza PAL. Ő egy telefonként jelenik meg, egyébként pedig egy emberek segítésére kifejlesztett mesterséges intelligencia. PAL csalódott az emberiségben és azt gondolja, a világ nélkülük jobb hely lenne, ezért dönt az elpusztításuk mellett. Motivációja egyértelmű és ostobaságnak sem nevezném, hiszen a következtetései, a tapasztalatai valóságosak. Vicces jelenség Mitchellék kutyája, Monchi, aki bár nem szólal meg, a megjelenése és a viselkedése miatt hamar az egyik kedvencem lett.

A Mitchell család

A film megtekintése közben felmerült bennem egy kérdés: A Mitchell család tényleg pancser? Számomra a válasz kétség kívül nem. Bármennyire is érezzük úgy, hogy ezt próbálják nekünk sugallni, ez a négy ember nem „örök vesztes”. Ez a film igazából bármelyik családról szólhatna, hiszen mindegyikben vannak konfliktusok, különbségek és kisebb-nagyobb széthúzás. Egymásért gyakran áldozatokat kell hoznunk, kompromisszumokat kell kötnünk és el kell fogadnunk azt a tényt, hogy hiába élünk együtt, nem vagyunk ugyanolyanok. Ideális esetben a gyereknek meg kell értenie, hogy szülei nem feltétlenül vannak képben az ő világával, míg a felnőttek feladata, hogy csemetéjüket motiválják és engedjék valamennyire kibontakozni. Persze ez így leírva pite dolognak tűnik, de pokolian nehéz a való életben megtalálni az egyensúlyt, a harmóniát egy család tagjai között.

A Mitchellék a gépek ellen elérhető a Netflix kínálatában.

Zárásképpen következzen egy rövid összegzés!

Kinek ajánlom?

• bármilyen korosztálynak, családi filmezéshez tökéletes
• az animációs filmek kedvelőinek
• aki kíváncsi arra, milyen ha a gépek fellázadnak
• szívesen megismernének egy aranyos családot

Kinek nem való?

• aki számára idegen/értelmetlen a „modern, fiatalos” stílus
• aki nem szereti az inkább bugyuta meséket
• aki kicsit sem rajong a robotos-scifi sztorikért

Köszönöm, hogy velem tartottál, hamarosan találkozunk! Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot, hogy azonnal értesülj az újdonságokról!

A 2000-es években kimondottan jópofa filmek készültek kis hazánkban. Innen lehet ismerős az Üvegtigris-széria vagy az első két Valami Amerika film. Ezeken kívül persze számos más alkotás is szebbé teheti a napjainkat ebből a korszakból, ilyen remek vígjáték a 2004-ben megjelent Magyar vándor is.

A mai filmünk egy igazi vígjáték, néhány dallal színesítve. A szereposztás parádés, minden színész nagyon kiválóan hozza a saját karakterét. Maga a történet is nagyon jól ki van találva, a magyar történelem ismert és fontos részei kerülnek benne feldolgozásra. Egymást követik a viccesebbnél viccesebb szituációk, melyek állandó bonyodalmat szülnek és felkavarják az eseményeket. Az elsőtől az utolsó pillanatáig ízig-vérig magyar. Külön jó fogás, hogy a film tartalmaz más utalásokat is például a magyar irodalomra vagy híres magyar találmányokra. Még a jelmezek, a díszlet, a zenés-táncos jelentek is fantasztikusak, tényleg semmi ok nincs a panaszra.

Nézzük a karaktereket! A téma miatt az alapvető szereplők adottak: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm. Közülük személyes kedvenceim Álmos és Tas, akiket Gesztesi Károly és Szabó Győző személyesítenek meg, bár lehet, hogy ebben a két színész iránti elfogultságom is befolyásol. Álmos az egyetlen értelmes és józan gondolkodású vezér, nem véletlen tehát, hogy ő irányít. Tas ennek a szöges ellentéte, az ő feladata a nézők állandó jókedvre derítése a bugyuta szokásaival (ezek nagyon kis helyesek, tényleg mosolyt csalnak az ember arcára, nem lőném le őket).  A mellékszereplők alakításai olyan iszonyatosan hitelesek és élvezetesek, hogy nagyon nehéz lenne közülük csak kettőt kiválasztani. Ez azért is érdekes, mert jó néhány színészt csak sokadik látásra vagy egy kis netes keresés után ismertem fel, ekkor hasított igazán belém a döbbenet, hogy milyen jól hozzák az adott karaktert és milyen jók a kosztümjeik. Azért, hogy név szerint is említsek párat Csuja Imre, Reviczky Gábor, Haumann Péter és Helyey László kifejezetten jó alakítást nyújtanak.

A hét vezér

Mennyire komoly a film? Jó, tudom ez egy ostoba kérdésnek tűnik, de inkább kitérek rá. A magyar történelemben elég sok a vérontás, kevés olyan időszak van, amikorra ez nem jellemző. Ez a vígjáték, nem tartalmaz ilyen részeket, semmilyen feltűnően erőszakos jelenet nincs benne. A véresebb események is teljesen komikus formában jelennek meg, így az a probléma se merül fel, hogy a készítők több jelentős részletét a történelmünknek emiatt kihagyták. Példaként említeném a tatárjárást: felbukkannak a tatár vezérek, szó van a történésekről, de a jelenetekben pancserek, sokat bénáznak, szóval egy pillanatnyi komolyság sincs a dologban. A magyar történelem nagy alakjait a róluk fennmaradt mende-mondák alapján ábrázolja a film, viszont kicsit sem sértő módon.

A cselekmény előrehaladtával a vezérek is egyre tapasztaltabbá, felkészültebbé válnak, viszont továbbra se felejtik el, hogy mi is a céljuk: megtalálni elveszett népüket. A film utolsó jelenetei alatt Roy és Ádám, Az otthon itt van című slágerét hallhatjuk, mely tökéletesen illik a történet hangulatához. A vígjáték zárójelenete nagyon szép, méltón zárja le a hosszú utazást és kicsit talán még meg is hatja a nézőt.  

Jöjjön a végszó!

Kinek ajánlom?

• 14 év felett bárkinek (tartalmaz egy kissé erotikus jelenetet, gyerekeknek nem javaslom emiatt)
• a vígjátékok kedvelőinek
• a magyar filmek szerelmeseinek
• a magyar színészek rajongóinak

Hagyd ki, ha:

• nem kedveled a történelem komolytalan feldolgozásait
• a külföldi filmeket előnyben részesíted
• ideges vagy a magyar színészek játékától

Köszönöm, hogy végigolvastad, hamarosan találkozunk!

Az ember életében rengeteg filmet lát. Sok borzalmasat, sok fantasztikusat és még több tűrhetőt. Nagyon csekély számú olyan alkotás van, mely beleég az emlékezetünkbe és elképedve gondolunk rá, a tömény zsenialitásra, amit képvisel. Nekem az Ádám almái egy ilyen film.

A szereplőket ábrázoló részlet az egyik plakátról

A dán filmdráma zsúfolásig van szimbólumokkal, különböző utalásokkal, ahogy ez már a címből is kiderül, emellett rádadásul különböző társadalmi beilleszkedési zavarokkal foglalkozik, mint az alkoholizmus vagy az abortusz. Bátran mutat be olyan embereket, akik társadalmi helyzetükből vagy egészségi állapotukból adódóan elzárkóztak a világ elől és a rájuk kiszabott büntetés letöltése után Ivannal maradtak. A film két fontos kérdésre is választ keres és a játékidő végével ad is. Az egyik szál Adam és Ivan hadakozása, melynek lényege, hogy létezik-e Isten és a Sátán illetve, hogy melyikük gördít újabb és újabb akadályokat az almáslepény megsütése elé. Adam és Ivan küzdelme valójában tekinthető a jó és a gonosz harcának is, bár Adam valójában nem rossz ember, ezt többször is bebizonyítja. A parókia többi lakója Gunnar, Khalid és Sarah érdekes és izgalmas karakterek. Az, hogy az életük valahol elcsúszott, nem teszi őket egyértelműen visszataszító szereplőkké. Lesüllyedésüknek konkrét oka, háttere van, mely együttérzést vált ki a nézőből. Sarah persze kivétel, hiszen ő nem bűnöző, viszont súlyos dilemmával küzd. Kiemelném még Dr. Kolberget, aki szintén hihetetlenül jól megalkotott jellemmel bír. Az orvos, aki számára a tudomány áll mindenekfelett, aki tárgyként tekint pácienseire, minden alkalommal hasznos információval látja el Adamot a hellyel is Ivannal kapcsolatban. Ennek ellenére a doktor nem pozitív alkat, több jelenetben is Adam „megkísértésére” törekszik.

A parókia lakói

Lássuk a két főszereplőnket! Adam kemény, férfias jellem, aki számára meghatározó a náci ideológia. Rendkívül erősen bánik társaival, célja, hogy minél előbb visszatérhessen régi életébe. Bármennyire is tagadja, Ivan mentalitása kezdettől fogva hatással van rá, alapjaiban változtatja meg a személyiségét és az érzelemvilágát. Az idő múlásával idegenné válik számára a külvilág, megkedveli társait és megszokja az ottani létet. Legfontosabb feladatának azonban Ivan végső és visszafordíthatatlan megtörését tekinti, ez annyira felemészti az energiáját, hogy az almafa gondozása és a sütemény elkészítése nem is számít neki. Jöjjön Ivan! A pap vígkedélyű és derűlátó személy, állandó mániája, hogy a Sátán akarja Adamot hátráltatni küldetése teljesítésében (és ezzel persze őt is, hiszen ez az ő munkájának sikere is lenne). Ivan elég titokzatos karakter, hosszú idő telik el mire megismerjük őt teljesen. Éppen ezért eleinte megmagyarázhatatlannak tűnik a viselkedése, valahogy olyan érzése lehet a nézőnek, hogy itt komolyan Adam a legnormálisabb. Ettől azonban nem kell megijedni, mindennek van oka és mindenre fény derül majd.

Jelenet a filmből

Röviden - és lehetőleg spoiler-mentesen - kitérnék az említett bibliai elemekre, a film szimbolikájára. Egyértelmű utalás a Bibliára a könyv megjelenése a filmben, ami nem meglepő mivel egy templomban járunk. A filmbeli könyvecske azonban „üzen” Adamnak, Jób könyve „segítséget nyújt” neki Ivan összeroppantásában. Ilyen elem továbbá az almafa, az ’Adam’ név, a madárijesztő alakja, a nagy vihar és eső a villámokkal. (Biztos van több is, de ezek a leglátványosabbak.) Ezen kívül az is érdekes vonása a drámának, hogy minden karakternek megvan a maga szerepe. Adam és Ivan elgondolkodtatók, meghökkentők, ezzel szemben Khalid valamilyen szinten szórakoztató inkább. Sarah szerethető, Gunnar pedig ezt ellensúlyozva visszataszító személy. A film rajtuk mutatja be a másik fő kérdést: meg tudnak- e változni az emberek, le tudják-e vetkőzni káros szenvedélyeiket? Az erre a kérdésre adott válasz és az út, amit a megtalálásáig végigjárunk óriási erőssége az alkotásnak. Megmutatja, hogy többféle megoldás is létezik: van, akinek sikerül és van, akinek nem. A változás azonban sok esetben csak látszólag megy végbe és valójában csak egy igazán komoly esemény húzhatja ki az embert az ilyen életstílusból. Ez a válasz minden szempontból tökéletes, nem eltúlzott, nincs nyálas idill szaga.

Befejezésül: kinek ajánlom és kinek nem?

Látnod kell, ha:

• kedveled az elvont, inkább magasművészethez tartozó filmeket
• nem zavar a fekte komédia
• eleged van az amerikai sablonokból, valami újdonságra vágysz
• különös élvezet okoz a szimbólumokkal teletűzdelt alkotások értelmezése
• szívesen foglalkozol megosztó társadalmi gondokkal
• van szabad 94 perced

Ne nézd meg inkább, ha:

• nem köt le a dráma műfaja
• könnyed kikapcsolódásra vágysz
• taszít a morbid humor
• a lendületes és pörgős műveket kedveled
• szorongsz a nehéz témáktól (pl. abortusz, alkoholizmus stb.)

Köszönöm, hogy velem tartottál, várlak legközelebb is!

A fiatal lány legendája, mely szerint idős édesapját helyettesítve belép a hadseregbe, egy kínai költeményen alapszik, mely időszámításunk kezdete után, nagyjából 400 körül keletkezett. A történetről többféle feldolgozás is készült, ebből két filmet a Disney-nek köszönhet a világ. A két mese alapjaiban tér el egymástól, nem összehasonlíthatók. Az 1998-as animációs film minden pillanata zseniális, ezért a 2020-ban kiadott élőszereplős adaptáció az eredeti alkotás kedvelőinek hatalmas csalódás volt. És most jöjjenek a részletek!

Jelenet az 1998-as Mulan c. filmből

Az 1998-ban megjelent ’Mulan’ animációs film rendkívül izgalmas, élvezetes és már nem is nagyon lehetne ennél tökéletesebb. Színes, szagos és telis-tele van dalokkal, ez különösen a gyerekek számára teszi sokszorosan szórakoztatóvá. Aki látta a mesét szerintem egyetért velem abban, hogy bár majdnem minden Disney-filmnek jó a soundtrack-je, ezek a dalok a legtöbbet magasan verik (igen, még a Jégvarázsét is). Minden karakter - kivétel nélkül - remekül kidolgozott és nem hat feleslegesnek vagy eltúlzottnak. Mulant férfiak veszik körül, akik mind kemények és „tipikus férfias témákról” beszélgetnek például nőkről. Ebbe a világba a lány, a kissé pancser Mushu és egy szerencsehozó tücsök segítségével igyekszik beilleszkedni, meglepően nagy sikerrel. A sárkány és a kis rovar nagyon jól megírt karakterek, aránylag kidolgozott háttértörténettel. Fontos szereplő a jóképű Lee Shang tábornok, Mulan seregének vezetője és vonzalmának tárgya. A gonosz, hódító hunok vezetője Shan-Yu hiteles főgonosz. Egyértelmű célokkal és visszataszító külsővel rendelkezik, gonoszsága miatt kezdettől bukásra van ítélve. Mivel egy Disney-meséről beszélünk a happy end garantált. (Ehhez készült egy második rész is 2004-ben, nézhető, de nem ér fel elődjéhez.)

Mulan (2020) plakát

Lássuk a második filmet! Az elején szeretném leszögezni, hogy a 2020-as Mulan önmagában nem rossz film. Az animációs filmhez képest tényleg nem túl kielégítő az eredmény, ezért ha egyiket sem láttad még, ezt nézd meg először. Így talán kevésbé fogod utálni, nem ér majd csalódás. Az új és jó elemekből itt kevés van: a főnix és a boszorkány. A nagyobb gond az, hogy a realitás és a történelmi hitelesség érdekében hagyták ki például Mushut, viszont nem igazán értem, hogy egy boszorkány vagy egy főnixmadár mitől valódi. A boszorkány kimondottan jó ötlet, kapcsolódik az animációs filmben látott madárhoz is, ezt bontja ki. A nőnek van múltja, kiváló példa arra, hogy mi lesz az olyanokkal, akik nem vállalják az akkor elfogadott engedelmes feleség szerepet. A főnixnek szép az animációja, érdekes, hogy eleinte ő vezeti Mulant, míg később már csak kíséri őt, amikor a lány igazi vezetővé válik. A főgonosz, Bori Khan is egész jó, lényegében nem különbözik az eredeti alkotásban látottaktól. A film látványvilága csodálatos, magával ragadja a nézőt és a jelmezek is nagyon igényesek. Azt hiszem most fogytam ki a pozitívumokból.

Az élőszereplős adaptáció néhány szereplője

Jöjjenek a kevésbé jó részek! A film történelmi hitelessége összességében megkérdőjelezhető. Nem azt mondom, hogy nem néztek kellően utána, de valamiért az összhatás nem az igazi. A főszereplő, Liu Yifei alakítása nem rossz, de érzelemmentesnek, ridegnek tűnik, mintha nem tudna teljesen azonosulni a szereppel. Az animációs film soundtrack-je aláfestő zeneként hallható, az énekelgetés elmarad a komolyság jegyében. Mulan bajtársai nem olyan maradandó szereplők, egyikőjük a kimaradt tücsök szerepét pótolja. A film a mai korhoz hűen nagyon bután bánik a feminizmus kérdésével. Hollywood mindig elfelejti, hogy bár az emancipációról, a rasszizmusról és a hasonlóan érzékeny témákról beszélni kell, túlzottan erőltetni a film élvezhetőségének és minőségének rovására nem szabadna. A mesterséges hatás miatt inkább ellenérzést vált ki a nézőkből, így nem segíti az elfogadást csak még több negatív érzelmet szít. Emiatt az adaptációból kimarad Lee Shang, őt Mulan egyik bajtársa Ling helyettesíti. A feminizmus jegyében Mulan NeM LeHeT sZeReLmEs, mert ilyet egy „erős nő nem csinálna”. Ez a szál ennek ellenére megjelenik a filmben, ott lóg a levegőben végig, de ennyi. Semmi befejezést nem kap, az egész egy kínos kis jelenettel zárul, amit ugyanúgy sikerült bénán megírni, Yifei Liu még valahogy rontani is tud rajta (bár ez vélhetően rendezői instrukció, vagyis merem remélni). A film most elérhető az HBO GO-n.

Zárásképpen jöjjön egy rövid összegzés!

Mulan (1998.)

• Animációs film
• Családoknak és felnőtt közönségnek egyaránt tökéletes (félénk gyerekeknek egyenesen kötelező)
• Vidám, színes, jó dalok és humoros karakterek
• MESE

Mulan (2020.)

• Animációs film után szenvedés
• Nagyon amerikai, hiába az ázsiai szereplőgárda (inkább sztereotípiákból építkezik)
• Komolyabb harcolós fim, de nem ijesztő
• Családoknak és felnőtt közönségnek is ajánlom
• Nem igazán vicces és nem tipikus hercegnős-éneklős történet

Mulan (2009.)

• Nagyon hiteles minden szempontból
• Rendkívül komoly, lassabb film, gyerekeket nem köti le
• Mélyebben mutatja be Mulan történetét
• Ha eleged van a „buta amerikai” filmekből, ezt nézd

Köszönöm, hogy rápillantottál a bejegyzésre, várlak legközelebb is!