A magyar ’Budapest Noir’ címet viselő alkotás 2017-ben debütált, Gárdos Éva rendezésében. A film Kondor Vilmos azonos című regényéből építkezik, kiváló képet ad a korszakról. A borongós hangulatú, sötét színekben úszó történet, remek időtöltés a krimik, drámák és korrajzok kedvelőinek.

Gordon Zsigmond, újságíró (Kolovratnik Krisztián)

Ahogy a bevezetőben említettem, forgatókönyv Kondor Vilmos első regényén alapszik. Magának a könyvnek a története zseniális, jól felépített és részletekben gazdag, tökéletes alapanyag. Az író jól bánik a karakterekkel, sőt még a korból is megjelenít akkoriban élő személyeket (elhangzik például Gerő Ernő neve), így még hitelesebbé teszi művét. Teljesen érthető, hogy egy ilyen könyvből akár filmes adaptációt is érdemes kidolgozni, de ehhez kicsit több akciófilmes fűszerezésre van szükség. Ilyen szempontból a film elég monoton, nem köti le a kemény akcióra és véres bűntényekre kiéhezett nézőket, ezzel szemben viszont bővelkedik erotikus jelenetekben. A meztelenség ábrázolása – az én értékrendem szerint – még pont elfogadható mennyiségben van jelen, a sztoriba is belepasszol és nem nélkülözi teljesen az intimitást. Ez tőlem ritka bók, mivel személy szerint ódzkodok a filmekben, sorozatokban felbukkanó erotikától. Egész egyszerűen azért, mert bár ezek a jelenetek manapság nagyon gyakoriak, az esetek többségében nem növelik az adott mű értékét, semmit nem adnak hozzá, családdal nézve meg még kínos helyzeteket is előidézhetnek, hiszen általában váratlanok. A Budapest Noir azonban nem ilyen film, indokolhatóak ezek a részek és nem is vitték túlzásba őket.

A film plakátja

Megjegyezném, hogy legjobb tudomásom szerint Kondor Vilmos nem volt elégedett az adaptációval, erre több okot is említett, így a film megjelenése után úgy vélte, nem követi majd több rész, hiába lenne rá lehetőség. Ebben (egyelőre) igaza lett. Kár érte, mert ez a regény sikítozik egy szuper filmes megvalósításért és néhány apró módosítással, például Kondor úrral egyeztetve színvonalasabb lett volna az összhatás. Dehát ki vagyok én, hogy kritizáljak bárkit.

A 95 perces játékidő minden mozzanata csinosan van becsomagolva. A díszlet korhű, szépen kidolgozott, egy pillanatig se kételkedtem abban, hogy az 1936-os Budapest utcáin járunk. A képi világban a sötét színek dominálnak, több éjszakai jelenet is van. Ez az általános szürkeség illik a film drámaiságához, a rideg és bűnös városhoz. Hatalmas erősség az, hogy a másfél óra alatt nemcsak egy kalapos újságíró szaladgál fel-le Budapesten, hanem a cselekmény történéseibe beszivárog például a politika. Szó esik Hitlerről, az akkor még kezdeti fázisban lévő borzalmas intézkedéseiről Németországban. A rendőrkapitányságon ott lóg a falon Horthy Miklós portréja. A háború lehetősége már akkor ott lappang a közgondolkodásban, a feszültség meghatározza a hangulatot. Ha felszállsz a vonatra nyugat felé, nem tudod megmondani, hogy visszatérsz-e az országba. Kikristályosodnak a társadalmi különbségek, hiszen találkozunk dorbézoló politikusokkal és olyan iszonyúan szegény emberekkel, akik egy kis fizetségért cserébe bármilyen munkát elvállalnak.

Jelenet a filmből

Térjünk rá a szereplőinkre és az őket megformáló színészekre! A történetünk vezető személyisége Gordon Zsigmond egy makacs, vicceskedő, de belül búskomor alak. Az újságíró tapasztalat a bűnügyi nyomozásokban, nagyon jó szimata van, és bár ez teszi őt igazán szuper nyomozóvá, a munkájának minden szinten megszállottja. Különleges szenvedélyében egyetlen személy tudja kissé megingatni, a fotós Eckhardt Krisztina. A nővel gyengéd érzéseket táplálnak egymás iránt, a kérdés csak az, hogy a köztük feszülő vonzalom elég erős-e ahhoz, hogy összetartsa őket. Krisztina igazán bátor és független egyéniség, aki munkájával segíti Gordont a bizonyítékok összegyűjtésében. A két főszereplőnket Tenki Réka és Kolovratnik Krisztián személyesítik meg. Számomra Kolovratnik neve és munkássága eddig ismeretlen volt, a Budapest Noir-on kívül csak ’A mi kis falunk’ sorozat utóbbi epizódjaiból ismertem. Az újságíró karakterét jól hozza, a játéka mindenképpen kielégítő. Tenki Réka színésznőt a Seveled című vígjátékból is ismerős lehet, de korábban számos népszerű filmben is játszott, Krisztinát is fantasztikusan formálja meg. A Budapest Noir című film is teljesen magyar színészgárdával rendelkezik, köztük olyan nagy nevekkel, mint Kulka János vagy Mucsi Zoltán. A két színész csupán mellékszereplőként jelenik meg, de ezekkel is a tőlük megszokott profizmussal bánnak. Nincsen kis szerep, csak kis színész. Név szerint emelném még ki Kováts Adélt, Anger Zsoltot és Dobó Katát, akikre ez ugyanúgy igaz. Érdekes, mert az utóbbi hölgynek nem vagyok nagy rajongója, mégis elégedett voltam vele.

A Budapest Noir egy jó kis krimi csipetnyi drámával fűszerezve. Leginkább a skandináv bűnügyi filmekhez, sorozatokhoz tudnám hasonlítani - mint a Valan, a Bordertown - vagy a brit Wallander és Oxfordi Gyilkosságok sorozatokhoz. Nem a brutalitása miatt, hanem a borongós, depresszív hangulat, a sötét vizuális megjelenés és a vontatottabb, kevésbé akciódús jelenetek ezeket juttatják eszembe.

Következzen a végső összegzés!

Nézd meg, ha:

• jólesne egy lassú, de izgalmas krimi
• kedveled a magyar filmeket és színészeket
• kedveled a ’30-as évek hangulatát
• valami különleges magyar alkotásra vágysz
• bejön a skandináv/brit krimik nyomasztó világa

Inkább ne szánj rá időt, ha:

• valódi akcióra szomjazol
• a nyomasztó filmektől rosszkedvűvé válsz
• családi filmet keresel 14 év alattiakkal (a valódi korhatár 16 év)
• a happy end nélküli film, neked nem igazi film

Köszönöm, hogy velem tartottál, várlak legközelebb is!